UTAZÁS: egyénileg (az ár nem tartalmazza)
SZÁLLÁS: Balatonfüred, Hotel Annabella (kétágyas fürdőszobás szobákban)
http://www.danubiushotels.hu/szallodak-balatonfured/hotel-annabella
ELLÁTÁS: Félpanzió
RÉSZVÉTELI DÍJ: 34 000.- Ft/ fő,
(gyermek 6 éves korig ingyenes, 6-14 éves korig pótágyon félpanzióval: 15 000 Ft/fő) tovább olvasom
•••••
Vannak olyan események, amik után többé semmi sem ugyanolyan… Klubunk életében is eljött egy ilyen mérföldkő: múlt szombat óta van a klubnak „igazi” hawaii ironmanja!
Gábor 10:53:23-as (1:09:41, 5:38:43, 3:55:08), kemény küzdelmet takaró idővel futott be a célba, és egy életre szóló élménnyel gazdagabban… No és persze mi, klubtársak, barátok, ismerősök, rokonok és üzletfelek is magunkénak érezzük a sikert, és már nagyon várjuk a képes-színes-szagos élő beszámolót.
•••••
No, akkor én is megírom:
Nekem a verseny 20-án kezdődött. Ilyet még korábban nem éltem meg, én szoktam az a versenyző lenni aki még a verseny rajtja előtt egy órával is a “majd lesz valahogy” elvből kiindulva nem igazán izgulja túl a dolgokat. Na most ez egészen máshogy volt.
Én normál esetben átlagosan kb. 6 órás alvásokkal elvagyok viszonylag jól. Ha ez véletlenül lecsökken 5 órákra akkor egy idő után elég fásult tudok lenni, és a teljesítményem is . Épp ezért a versenyt megelőzően tudatosan figyeltem rá, hogy legalább 7 órákat aludjak éjszakánként. A mennyiséggel nem is volt probléma csak a minőséggel. Én ugyanis az utolsó 3 éjszakán át folyamatosan regisztráltam, úsztam, bringáztam, futottam, depóztam, frissítettem, etc. Pénteken Judy néhány nyugtató szava nagyon jól hatott.
És akkor elérkezett a szombat reggel, továbbra is izgulós formában, úgyhogy már a depó nyitás előtt kinn voltam a Kopaszin. Reggeli depózás, gélek a zsákokba, iso a bringára, bringás cipő cseréje vissza a régire, nehogy az új mégis feltörje a lábam, ugyan a régi szorít de legalább ismert módon. 7:45 és én már csak bambán bámulom a tömeget. A rajtom 10:05 az izguláson kívül semmi dolgom kb. két óráig. Megnézem a Por rajtot, majd a lányokét meg a +50-eseket. Lassan lemegyek bemelegíteni. A víz q*va hideg, tegnap melegebb volt. No neopren, ez egy kicsit így sarkos lesz. Egyre kevésbé van kedvem a rajthoz de azt veszem észre, hogy már mindenki a startnál áll. Beállok a végére és már szól is a duda. Rossz oldalon úszok, az első kanyar kritikán aluli, iszonyatos bunyó, a szemüvegem egy könyökös következében az agyamba préselődik. Kb. 500 m után találom meg a helyem, a végéig most már rendben vagyok, habár a tempó érzésre nem elegendő. Az utolsó 200 m már kínszenvedés. Az órámban az elem lemerülőben, fogalmam sincs az időről. de nem is érdekel, menjünk bringázni.
•••••
Először is, nagyon jó volt olvasni az emailes spuris beszámolókat, a pozitív élményeket – tényleg hatalmas gratula minden célbaérkezőnek, mint a 70.3-on mind az IronGirl-ön!! Nagy gratula az egyéni csúcsokhoz is!
Részemről:
Köszönet a helyszíni szurkolásokért – tényleg nagyon sokat jelent, pláne jelentett most, hogy nem voltam extra motivált/harapós kedvemben.. Tovább lökött, sokat segített minden körben, köszönöm!
Köszönet az edzőknek, edzőtársaknak – Nektek – a közös edzésekért – megénekeltem már én is, mások is, h milyen stabil futást tudok/tudunk produkálni (most az utsó három köröm rendre 23:20, 23:25, 23:30 lett, (az első szerintem rövidebb volt…) asszem ez önmagáért beszél). Köszönöm!!
És akkor pár szóban az én versenyemről:
Amilyen betyár jól sikerült a Balatonmanre a formába hozás (teljesen feltöltődve az utsó napokra, előző napi átmozgatásnál szaggattam az istrángot, alig vártam a rajtot…), most olyan trén alakult minden: szerdán begyulladt a fogam, egy éjszaka alig alvás, fogorvoshoz rohangálás, alig evés, para/stressz, h indulhatok-e – őszintén szólva egy porcikám sem kívánta az egészet, de ugye benne egy rakat pénz és idő, uh mégsem kéne kihagyni… Aztán a verseny reggelére egész tűrhetően lettem, már-már némi motivációt is felfedeztem magamban… Az úszásnál már éreztem, hogy a fogammal nem lesz gond (basszus, erre nem foghatom, nyomom kell… ), úgyhogy itt még akármi is lehet, pozitív értelemben. Gyors depó, a bringa elején is a szokásos helyemen voltam. A szembeszél ellenére egész jó tempóban mentem kifelé – na végre, síkon fogok tudni egy jót bringázni talán. Mondjuk a szokásos arcok elmentek megint, na, megint futhatok… És akkor az első körben a Clark Ádám téren érzem hogy furán megy az első kerekem… Defekt. Versenyen 25 év alatt soha nem volt ilyen… Na itt kiderült, hogy a motivációm mégsem acélos, mert az első gondolatom az volt, hogy ez már égi jel, h ezt nem kéne erőltetni, hagyjuk az egészet… Bár a Finisher pólóért lehet be kéne gurulni, de izmozni én már nem fogok… Úh mégis meg kellene javítani. Tufo sealant elő, beletölt, felfúj, közben húznak el a bolyok mellettem… Na viszlát… Órámra pillantva bő 5 perc elment (később a GPS adatokkal látszik, h több mint 7 perc plusz volt…)
•••••
Név: Spuri Futó és Triatlon Sportklub,
Adószám: 18176386-1-43
Ne feledd, a befolyt pénzből a tagságot támogatjuk! (Tavaly az edzőtábor volt olcsóbb, idén futómezt veszünk)
•••••
