Következzen alább az idei atádi bajnok beszámolója :). A verseny Attila szemével:
Először is gratulálok minden klubtársamnak, aki részt vett a versenyen. Nem csak a pályán küzdőknek, hanem a pálya széléről segítőknek is.
A versenyről: tovább olvasom
•••••
Lia rendhagyó stílusú beszámolója a verseny után nem sokkal Íme:
“Hogy mi is van bennem most? Első érzések…
Büszkeség; ismét befutottam, végigmentem a sokak számára– és nem olyan régen még nekem is– elképzelhetetlennek tűnő távokon.
Öröm; hogy a gyerekeim mindennek részesei lehettek, együtt futhattunk be.
tovább olvasom
•••••
Az idei verseny – szerencsére – sok indulónkat késztetett írásra, a beszámolókat szépen “csöpögtetve” adjuk közre az elkövetkezendő napokban, hogy ne sikkadjon el egyik se.
Elsőként András őszinte és tanulságoktól nem mentes gondolatait osztjuk meg, úgy gondoljuk, mindenki számára érdekes, akár teljesítette már a távot, akár csak tervezi… Íme:
tovább olvasom
•••••
Hát, ez is megvolt, szép emlékek, sajgó sebek, de alapvetően elégedett mosolyok az út végén. Tizenkét spuris csapattársunk vágott neki az útnak, számos segítővel az út mellett, akik szintén minden tiszteletet megérdemelnek. A „fronton” szolgálók éppúgy, mint a „láthatatlan” segítők, akik a jeges vízzel töltött zacskókat töltötték, jégért meg egyéb nélkülözhetetlen dolgokért rohangáltak a boltba, fotóztak vagy épp híreket vittek, hogy ki merre jár…
•••••
Június 9-én, új helyszínen (Városliget), csökkentett távokkal, de továbbra is töretlen népszerűséggel: ez volt az idei maratonváltó. És persze nem hiányozhattak a spurisok sem, meg a spuris sikerek sem. Leggyorsabb csapatunk (a Fürgelábú Spurisok) az abszolút ötödik, kategóriájában az első helyen végzett, két fél lánycsapatunk (bár Fruzsiék ezúttal „álnéven” indultak) a negyedik és nyolcadik helyen zárt.
Ha némi késéssel is, de gratulálunk!
Eredmények:
„maraton”-váltók:
„félmaraton” váltók:
•••••
