A napokban elhatároztuk, hogy készítünk egy mini bemutatkozó sorozatot magunkról a tagokról, amellyel célunk, hogy négy kérdésben bemutassuk tagjaink sporthoz fűződő viszonyát és ezáltal jobban megismerjük egymást és motivációt nyújtsunk azoknak akik most készülnek arra, hogy felálljanak a fotelből és tegyenek saját magukért az egészségükért. Íme néhány példa, hogy hová lehet eljutni! Reflektorfényben elsőként Kollin Gergely, három gyermekes multikatona.
•••••
Hát, ez is megvolt. A mieink fantáziáját is megmozgatta: világverseny Budapesten, nevezési lehetőséggel. A csapatvezetés ennek megfelelően rekordidő alatt elintézte a szövetségi tagságot, így már semmi sem állhatott utunkba – persze az ellenfeleken kívül :).
Első rajthoz állónk Kindl Gábor volt, aki egy verőfényes kedd délelőtt tapasztalhatta meg hogy tényleg világbajnoki a mezőny és „ezek ne viccelnek”. A 29:01,80-as ideje a dombfutással tarkított 8 km-en a 15. helyhez volt elég a brutál mezőnyben. Kezdhettek is gondolkodni a félmaratonra készülő trsak, mi lehet a reális cél a részvételen túl.
De előtte még Juhász Attilának szurkolhattunk, aki a nekünk kissé szokatlan (de a focista múlt és jelen alapján nem váratlan) kétszáz méteres távon indult. Győzelmi esélyei a „fekete és fehér párducok” között nem lehettek, de már az élményért megérte, nem beszélve az OB eredményen elkövetett 3 tizedes javításról.
És eljött a vasárnap: a négytagú spuris kommandó felsorakozott a rajtnál, hogy megnézze, mire elég a felkészültségük és elszántságuk. Nos, szégyent nem vallottak, jobbára a középmezőnyben végeztek, ami szép eredmény. A legjobb időt Gábor futotta, 1:17:50,40-nel, őt Dávid követte, a nyomában lihegő Fruzsival. Móni hajszállal maradt le tőlük, de csak időben: korosztályos helyezését tekintve ezen a napon ő volt a legjobb – a hab a tortán pedig egy váratlan csapat ezüst volt számára (a legjobb három magyar hölgy eredménye számított).
A célban az elégedettséget csak a szomjúság überelhette: a kirakott frissítő pultról a középmezőny érkezésekor már nemcsak a vízosztó személyzet hiányzott, hanem a víz is; az elcsigázott versenyzők az üres üvegek aljából próbáltak valamit kifacsarni – jobbára hiába. Heppiend: jó 10 perc múlva mégiscsak lett víz. Mindazonáltal ez az epizód (és még néhány, köztük a honlap tragikus működése, az eredménylisták hiányosságai) nem vont dicsfényt a szervezők feje köré. Reméljük, legközelebb sikerül megadni a módját az ilyen eseményeknek is.
És végül az eredmények:
Mezei futás (8 km):
Félmaraton:
És a legvégére: köszönet lelkes szurkolóinknak, akik minden versenynapunkon ott szurkoltak versenyzőinknek. Ez is szép volt, fiúk-lányok.
•••••
Idén is lelkes spurisok lepték el a baranyai utakat ezen a szép hétvégi napon 
És nem is hiába: Kindl Gábor “szokásos” korosztályos első helye mellett Fernengel András és Gyurcsák Szilvi révén további két “olimpiai pontszerző” helyet is elcsíptek a mieink. Persze a többiek is szép eredményekkel értek célba, amiért ezúton is gratulálunk nekik.
És az eredmények:
•••••
No ez is megvolt, szép időben, szép spuris eredményekkel, amikből kiemelnénk Kindl Gábor korosztályos második helyét és Lia hetedik helyezését a korcsoportos női mezőnyben. Nyolc célbaérkező maratonistánk már komoly tömeget képezett a mezőnyben, a 30km-es hősökkel és a stafétákkal kiegészítve biztosították, hogy a nézőknek ne kelljen sokat várnia két spuris mez felbukkanása között. És az eredmények: tovább olvasom
•••••
Hát, ez is megvolt, szép emlékek, sajgó sebek, de alapvetően elégedett mosolyok az út végén. Tizenkét spuris csapattársunk vágott neki az útnak, számos segítővel az út mellett, akik szintén minden tiszteletet megérdemelnek. A „fronton” szolgálók éppúgy, mint a „láthatatlan” segítők, akik a jeges vízzel töltött zacskókat töltötték, jégért meg egyéb nélkülözhetetlen dolgokért rohangáltak a boltba, fotóztak vagy épp híreket vittek, hogy ki merre jár…
•••••
