Néha onnan jön a siker ahonnan senki (még az érintett se) várja. A XVI. Halasi Hajtás Triatlon verseny Veres Gábornak sikerült várakozáson felül, a Senior korosztályban állhatott föl a dobogóra. A siker annyira megihlette, hogy rögtön billentyűzetbe is öntötte az élményt, íme:
12 éve triatlonozok és még sose nyertem semmit. (Kivéve a tombolát, ott egyszer Balassagyarmaton nyertem egy Ironman pólót aminek kapcsán Péter Attila meg is ígértette velem hogy nekivágok az IM-nek… És lőn. De az egy másik történet). Szóval sose nyertem még semmit, egészen mostanáig. Persze most se volt egyszerű és hazudnék ha letagadnám: kellett hozzá jó adag szerencse, a körülmények kedvező alakulása, meg egy tőlem szokatlanul erős bringás teljesítmény…
Hát szóval az úgy volt, hogy kinéztem a versenyt, Kiskunhalas, hegyek-dombok sehol: ez nekem kedvező, olcsó a nevezés, ez is jó, hát lássuk, mi jön ki belőle. Megérkeztünk vasárnap délelőtt, hangulatos kis horgásztó partján a versenyközpont, nincs túlszervezve az esemény de nem is kell, összesen kb. 60 induló, abból az én kategóriámban (41-50) ránézésre kb 10-12 lehet. A hangosítás jó, az infók is egyértelműek a pályával kapcsolatban (később kiderül, a pálya is alaposan kitűzve, lelkes irányítókkal, elhibázhatatlan)… Lepörög a gyerekverseny, aztán már itt is a rajt, két kör úszás, ami nem esik jól egyáltalán, szerencsére így is a mezőny első felében vagyok a váltásnál (az órámra sandítva konstatálom, valszeg 50- 100 m hibádzott a hivatalos 700m-ből). A bringa első kilométerénél aztán beleszaldok egy piros fénysorompóba. Egy pillanatig dühöngök, aztán amíg várunk, rájövök hogy ez most nekem tulajdonképpen jó. Összeverődik egy 15-20as boly, aminek legtöbb tagjával szemben van több mint egy perc jóváírásom, most már csak ragadni kell rájuk és ennyi előnnyel mehetek futni. Aztán elmegy végre a végtelen tehervonat és nekiindulunk. Kicsit megijedek mert 37-39-as tempóban haladunk, de szerencsére meglepően jól bírom, még a lelkiismeret szavára hallgatva vezetek is egy-egy rövidet. Közben hátra-hátra pislantok és elégedetten látom, hogy a csapat gyorsan fogy, már csak 10-en vagyunk, pedig össze is szedtünk pár bringást. Pillanatok alatt elérjük a fordítót és visszaindulunk – és még mindig nem szakadtam le, pedig a tempó még durvább, 40 fölé csúszik tartósan. Aztán ketté szakad a csapat, és sikerül 30 m hátrányból visszaküzdeni magam az első csoportba, igaz ezzel mindent kiadtam magamból… Szerencsére vannak négyen és még 2-3 km-t kibírok mögöttük, így mire leszakadok, már csak 1 km a depó… Ezt regenerálódásra használom, mögöttem senki, most már reménykedek egy jó helyezésben, csak a futás aggaszt, így rápihenek (ezzel együtt is majd 37-es átlag jön ki a bringára – ilyet még sose csináltam :)). Aztán hajrá, a futópálya nagyja árnyékban, szép erdős ösvények a tó körül, a bokám nem szerette de amúgy kellemes volt, két lány fut ki előttem, őrájuk próbálok kapaszkodni (sikerül) a kanyarokban meg aggódva pillogok hátra, jön e a konkurencia… Szerencsére nem, csak az utolsó kilométeren ér utol egy ránézésre korombeli versenyző, el is hagy könnyedén de nem hagyom annyiban: úgy számolok, ha nem ver meg egy perccel, a jóváírással még mindig jobb vagyok :)). Kb. 40 másodperc köztünk a különbség a végén, úgy érzem, nála jobb vagyok, a célban úgy 10 ember, de vajon hány Senior van köztük? Óvatosan reménykedek, közben megállapítom, hogy a futás legalább 800-1000 méterrel szűkebbre lett szabva a hivatalos 5 km-nél (nem baj, nem baj,pont jókor volt vége – gondolom magamban), a dobogós reményeimet nem merem mondani a családnak se, nehogy elkiabáljam, csak erősködök, hogy várjuk meg az eredményhirdetést, ők meg nem értik. Aztán jön a Senior férfi kategória (úgy izgulok mintha a vébécímről lenne szó) első…második… és harmadik, Veres Gábor, Spuri SC! Reménykedtem benne de így is alig hiszem el…és igen, tudom, hogy ez egy kicsi verseny volt, meg hogy szerencse, meg minden… de akkor is, gyerekes örömöt érzek a „dobogón” állva…(Igyekszem kiélvezni mert tartok tőle hogy majd 12 év múlva jön a következő ilyen alkalom…)(Ja, a történelmi hűség kedvéért: 1.06.07 volt az időm, ami még akkor is egyéni csúcs, ha hozzácsapom azt a kb öt percet, amennyivel rövidebb volt a táv a hivatalosnál…Dupla öröm)
•••••
