WHAT A DAY THAT WAS!

Kezdjuk a legvegerol. Az idei Nagyatad 10:38-as eredmenyenek a gondolata meg mindig mosolyt csal az arcomra es az egesz testem olyan boldogsaggal telik meg amit nem lehet szavakkal leirni. Csak ez az elmeny miatt triatlonozom, ezert sportolok. Ami 3-4 evvel ezelott csak egy Once In A Lifetime kiserletnek indult, mint csupa God-Awful Small Affair – az eletem fontos reszeve valt.

20424097_1408341542535064_616100400739174749_o 

Az elso nagyatadi Ironman-em utan (11:48, 2015-ben) rajottem hogy nem eleg csupan az edzestervet daralni, hanem mas dolgokkal is foglalkoznom kell.

Ezert kezdtem el a hianyossagaimon dolgozni es tobbet odafigyelni az etkezesre, a hidrataciora, a mentalis felkeszulesre, a nyujtasra/hengerezesre es pihenesre/regeneraciora. Mivel nem tudtam tobbet edzeni mint korabban, probaltam tobbet megtudni a triatlonrol es arrol hogy hogyan edzzek okosabban es hatekonyabban.

Az idei Nagyatadra valo felkeszules Januarban kezdodott. Akkor meg nem tudtam futni a terd mutet miatt, amin 2016 majusan estem at, de elkezdtem uszni es gorgozni. Judyval megbeszeltuk hogy Nagyatad legyen a cel de benevezes nelkul. Ha egy tavaszi teszt feltav jol megy, akkor benevezek Nagyatadra.

Az edzesek jol mentek. Elkezdtem a futast is, elertem a heti 40-45 km es ahhoz tartottam magam vegig. Sokat javitottam az uszason januarban es februarban, amikor hetente 3szor jartam Judyhoz. A tesztek (800m) majdnem 2 perccel jobbak voltak az elozoeknel. Kesobb sajnos visszatertem a heti 1-hez, igy lelassultam. De meg igy is fejlodtem 2015-hoz kepest.

A bicajozas jol ment: gorgozes heti 3x1h marciusig, utana Weisz Attila + A Csapat. Mar Aprilisban, amikor kerekparral mentunk az edzotaborba, olyan erot ereztem amit eddig meg soha. Az edzotaboron is: mig az elmult evekben minden nap hulla faradtan ertem vissza minden bike training utan, iden pedig nagyon konnyen ment.

Majusban, csak ket hettel a tabor utan, Montenegroba mentunk a feltavra. Kotorban volt a teszt versenyem. Minden gordulekenyen ment es meghoztam a dontest – Nagyatadra megyek.

Pontosan ket hettel Nagyatad elott egyetlen hibat kovettem el az felkeszulesben: kolcsonkertem idofutam bicajt T. Gergotol es, egy rovid proba utan, ugy dontottem hogy azzal megyek Nagyatadra. Tudom hogy nagy hulyeseg volt reszemrol. Mekkora volt arra az esely, hogy edzes nelkul 6 oraig tudjak rajta ulni es hatfajdalom nelkul tudjam lefutni a maratont?? 1% ?? De elso latasra beleszerettem abba a Specialized Shiv-be, es keszen alltam 6 honapnyi edzest es a DNF-et megkockaztatni.

YOU’LL BE A MAN, MY SON!

Csutortoktol voltunk Nagyatadon. Ismert erzes, a Spuri haz amely teljesen megnyugtat es ellazit. Este vizilabda nezes, vacsi, talalkozas regi baratokkal. Penteken egy kis mozgas, rovid uszas es 20 perc biciklizes. Egy rovid almatlan ejszaka utan, bealltunk a sorba es elindultunk Gyekenyes fele.

Teljesen nyugodt voltam, akarmilyen idegesseg nelkul. Ugy erztem magam, mint egy veteran aki mindent kezben tart. Egy hettel a verseny elott megcsinatam A TERV-et. Minden nap elolvastam, hozzaadtam/kiszedtem belole dolgokat es probaltam megjegyezni. Benne volt minden amit fontosnak tekintettem az  adott pillanatban. (csatolva kuldom annak ellenere hogy nem fogjatok erteni J)

Az uszas majdnem jo volt. Az elso kor 37 perc, a masodik 40. Osszesen 350 m-t tobbet usztam –  szinte mindezt a masodik korben. Ami sok! Borzalmasan rossz volt az orientaciom visszafele.

20479812_1408326155869936_8565440021312667254_n

A depoban valamit elbenaztam es elvesztettem par percet. De meg mindig nyugodt voltam, minden a tervezett hatarokon belul volt.

Raultem a Shiv-re es elindultam J. THE PLAN-ben az allt, hogy az elso reszen visszafogottan haladjak, alacsony pulzussal, “nyugi, hosszu lesz a nap, blah-blah”. Haladok, megelozom a tobbieket, de erzem hogy valami nincs rendben. Mintha valami beakadt volna. Mintha a hatso gumi puha lenne, vagy a fek fogja a kereket. A pulzusom alacsony volt de nem ereztem az erot a labaimban. Hm, furcsa. Biztos voltam benne hogy az erommel nem lesz problema. Direkt nem hoztam sebessegmerot, es a fordulatmero sem volt nalam. Az is A TERV resze: csak a pulzus alapjan haladok, es majd vegen meglatjuk ez mit jelent ido es sebesseg szempontjabol. Nyugodt maradok.

Az elso frissitopont  utan megallok es ellenorzom a bicajt. Ugy latszik minden rendben. Basszus – hova tunt az erom?? Na, ha mar megalltam pisilek is.

Erkezem Nagyatadra, Gordana kicsereli a kulacsomat es megkerdezi, hogy minden rendben van-e. Mondom neki, hogy nincs erom, es nem tudom mi lehet az oka. Egyebkent igen, minden mas rendben van J. Judy is mintha eszrevette hogy ne vagyok jol, felem fut es megkerdezi mi a baj, de en azt uvoltom neki h min-den-a-leg-na-gyobb-rend-ben-van es indulok is tovabb.

20451675_1408329815869570_2249210013604352120_o

Nem is nagyon remeltem hogy talalkozom a tobbi Spurissal. Mindegyikuk sokkal gyorsabban uszik mint en – Lucanak, Verinek,, Petinek es Lacinak kb 20 perces elonyuk van, Kollinnak es Gozonynak pedig legalabb 5 ha nem 10. Verit lehet hogy utolerem meg a bringan, Lucat csak a futason…

De a tobbieket soha — legalabb is ezt hittem.

De lam lam – ott a Kollin, elottem, mar az elso kiskorben. Ez hogy lehet? Meglepodtem, mert meg soha nem ertem utol ot eddig egy versenyen se. Elmentem mellette, dobtam neki egy Hajra Gergo-t es lattam az arckifejezeset amire mindig boldogan fogok emlekezni J.

Es aztan elindultam. Ereztem hogy gyorsan megyek, visszatert az erom es eloztem az embereket. Tele voltam energiaval. Nem tudom mennyi az ido, nem tudom milyen gyorsan megyek, de latom, hogy olyan embereket elozok akiket eddig meg soha.

Nagyjabol itt ertem utol Verit.

A harmadik kis korben nagyon elkezdett fajni a hatam es rajottem: na tessek, itt a idofutam bicikli ara. Idorol-idore probalok nyujtani de nem segit sokat. Nincs nalam fajdalomcsillapito de tudom hogy Gordananal van. Csak ki kene birnom addig. Viszont a fajdalom kezd atmenni a bal csipombe, aztan pedig az egesz bal labamba. Enyhe panik fog el de most mar mindegy – mindjart itt a vege. Lassitok, eszem/iszom es keszulok a futasra.

A depoban ulok es varok. Nem tudom mire. A percek mulnak. Nem tudom mennyi az ido de latom Gozony Gergot ahogy elkezdi a futast. Hoppa, kozel van. Na akkor megyunk mi is.

RUN (AND TELL ALL OF THE ANGELS)

Az elso korben beveszem a fajdalomcsillapitot es elmulik a fajdalmam.Attol a perctol fogva, a futas atalakul egy kegyetlen egzekuciora: vegig azzal a tempoval megyek amivel edzettem, semmi gorcs, semmi gyomor problema. Nincs izgalom, nincs melodrama. Tartom magam az egyszeru frissitesi tervhez, amit begyakoroltam es ami most tokeletesen mukodik (50g CH orankent, 2 so tabletta, fel liter viz. No izo.). Az osszes frissitot a frissitopontokon veszem at, nem akartam Gordanat ezzel stresszelni. Tole es a Spurisoktol csak jegzsakokat veszek at minden korben (ami nagy segitseg) es hatalmas biztatast.

Na, hol vannak a mieink, kit tudnek utolerni? Laci messze van, ot nem fogom tudni. Gozony Gergo kicsit lelassitott es ot talan utol tudnam erni az 5.-6. korben. Latom Braun Petit ahogy daralja a kilometereket – no way Jose. Lucat nem latom, de utol kene ernem valahol. Kollinrol tudom, hogy mogottem van, es csak ido kerdese amig elmegy mellettem – de o mas kategorija: o 10 orahoz kozeli idore hajt, en inkabb 11 orahoz kozeli idore.

Kesobb jon David is, nincs valami jol. Veri is rosszul nez ki de halad. Andrast sehol nem latni.

Viszont az ajronmeni futopalyan valtoznak a dolgok, akar egy pillanat alatt. Laci szenved, latom hogy nehezen megy neki. De meg mindig tul messze vagyok ahhoz, hogy utolerjem. Gozonyt utolerem valahol a felenel, utana Lucat es nem sokkal a vege elott Petit is. Minden fordulonal azt nezem hol van Kollin: csokken kozottunk a kulonbseg, de meg mindig kenyelmes elonyom van. Mar az utolsoelotti korben Kollin gratulal, uvolti hogy oriasi voltam. Koszonom Mester, Te is az vagy.

A futas alatt probaltam kiszamolni mennyi lesz az idom. Azokban a percekben, ugye, a matek kicsit nehezebben megy de rajottem hogy boven 11h alatt leszek. Es nagyon boldog voltam! De amikor beertem a celba, es lattam a 10:38-at az oran, nem tudtam elhinni.

Jo volt ez. Majdnem egy Perfect Storm.

Na, akkor kezdjuk az elejetol. Az idei Nagyatad 10:38-as eredmenyenek a gondolata mindig mosolyt csal az arcomra es az egesz testem olyan boldogsaggal telik meg amit nem lehet szavakkal leirni. Csak ez az elmeny miatt triatlonozom, ezert sportolok. Ami 3-4 evvel ezelott csak egy Once In A Lifetime kiserletnek indult, mint csupa God-Awful Small Affair – az eletem fontos reszeve valt.

Szamok:

1:17:51 swim

5:28 T1 (?!)

5:18:38 bike

7:11 T2 (?!)

3:49:53 run

10:38:59 total

TEARS AND FEARS AND FEELING PROUD

20424097_1408341542535064_616100400739174749_o

Koszonom Gordananak, Jaksinak es Damjannak, hogy segitettek a felkeszulesben, hogy turelmesek voltak es segitokeszek.

Koszonom az edzoimnek es a csapattarsaimnak (Teli Gellert csapat, Keddi csapat, Csutortoki Bringa csapat, Penteki kombo csapat…).

Kulon koszonet jar Lucanak es Petinek, akikkel edzeseim tobb mint 60%-at csinaltam meg.

Koszonom a bicajt, Gergo.

ES MOST? EVERYTHING. NOW.

Uj kezdes, uj cel: BQ a Valenciai maratonon, novemberben.

Es majd jovore ugyan ott, Nagyatadon.

•••••

Vélemény, hozzászólás?