Nemhiába mentek ki a mieink (no meg szurkolóik, barátaik és üzletfeleik) június 10-én a Kossuth térre, mivel a jó hangulat, a relatíve jóidő és a jó társaság mellett szép sikereknek örvendhettek a spuri-érzelműek :).
Az elmúlt évekhez képest kissé „felforgatott” pályán három spuri team harcolt, a nemekre jellemző módon a lányok a tavalyinál fiatalabb korosztályban, míg a fiúknál az „ifi” csapat is belecsúszott a hármas (kor)kategóriába… tovább olvasom
•••••
A már hagyományosnak mondott helyszínen töltötték a nagy terveket dédelgető spurisok – no és akiket még vonzott a program: kerékpár, kerékpár és még több kerékpár (plusz a napi futó- és úszásadag) – jó része a Balatonman festői ám embert próbáló lankáin… Azért amint a képeken láthatjátok, a jó idő a partra is lecsábította a csapat erre fogékony részét, valamint a kultikus mencshelyi kocsma is meglátogatásra került. És hogy mi volt még? Az edzések között eszemiszom, dínomdánom, pihegés, művelődés, este borozgatás, beszélgetés a műhelytitkokról – ne feledjük, hat táborozónk is nagyatádi megmérettetésre készült.
A végén aztán ki „nagy élménynek”, ki „nagyon jól sikerültnek”, ki a küzdős részét kiemelve „emlékezetesnek” titulálta a négy napos villámtábort.
•••••
Trieszt a spurisok új találkahelye – gondolhatja a felületes szemlélő a maraton honlapját böngészve, annyian voltak ott a mieink, rokonaik, barátaik és üzletfeleik. És nem is hiába, mert igazán imponáló eredmények születtek… (amint azt Fruzsi beszámolója után láthatjátok)
De előbb néhány szó a versenyről:
A gondolat már három évvel ezelőtt megfogalmazódott bennünk, mely szerint futni kéne Trieste-ben egy maratont. Nos, végül az idei évben ez megvalósult. A téli hosszú futásaink alkalmával ahogy szó-szót követett, egyre többen csatlakoztak hozzánk, már csak azért is, mert a versenyen volt lehetőség félmaratonon is részt venni.
Így végül nagy örömünkre a társaság létszáma időközben 20 főre duzzadt.
Szombaton verőfényes napsutésben indultunk útnak Budapestről, majd az előre megbeszélt időpontban a határon találkoztunk a többiekkel. Innen mindenki önállóan közelítette meg a helyszínt, de pár órával később ismét együtt volt a társaság Trieste városában. A rajtzszám felvétele és a szálláshely elfoglalása után sétáltunk egy kicsit a városban, majd következett e közös vacsora, melyet az eső elől behúzodva egy kicsit morcos néni éttermében fogyasztottunk el.
Másnap reggel nagyon korán talpon voltunk, hűvös-esős időre ébredtünk, mely igazán kellemes futóidőnek ígérkezett, hiszen nem volt túl meleg és reméltük, hogy nem is sülünk szét a napsütésben. Kis csoportunk ketté vált, mert a maratont futók busza 7 órakor indult a pályaudvar elől, míg a félmaratonisták “csak” 8-kor indultak a buszokkal a rajt helyére.
tovább olvasom
•••••
(és ha már: lécci lécci, regisztráljátok be a spuri sc-t a nevezéseknél, hogy könnyebb legyen kigyűjteni az eredményeket. Vagy küldjétek el emailben a verseny után az eredményt. Egyszerűbben össze tudnánk szedni, kimindenki indult az adott versenyen.)
És akkor további két félmaratoni eredmény:
Gratulálunk
•••••
Napsütés, de ugyanakkor rettentő szél várta a versenyzőket a vasárnapi szigeten. De ez nem szegte a kedveket, akkora tömeg volt mint egy ingyenes megakoncerten. És a hangulat is majd’ olyan vidám volt, ismerősök integettek, beszélgettek, melegítettek együtt mindenfelé, köztük a spurisok, valamint rokonaik, barátaik és üzletfeleik. No és a szurkolóik is, mint például Güni, aki minden spuris meznek úgy örült mintha gólt rúgtunk volna a vébédöntőn. Nos, utóbbira még várni kell, de így legalább garantáltan begyorsultak a lábak az utolsó métereken 
. tovább olvasom
•••••
