Az idén rajtolt 4Run sorozat első állomásaként, első ízben rendezték meg a versenyt, persze nem futóink nélkül…
És ha már ott voltak, nem csak futottak egy jót, hanem tényleg jót futottak: Bakó Móni 2. lett kategóriájában, míg Diószeghy Fruzsi 8. lett korosztályilag. Gratulálunk mindkettőjüknek, még ha kissé megkésve is…

(Mentségünkre szóljon, elfoglalt minket a készülés, meg a Vivicitta félmaraton – előbbi szót sem érdemel, utóbbiról meg már szóltunk pár napja – melesleg a lányok ott is feltűntek)

•••••

• Helyszín: Milánó
• Időpont: 2011. április 10. 9:20 óra
• Résztvevők: Vaszkun Ellák, Séra Tamás

Az egész tavaly kezdődött, amikor az első Budapesti maratonunk utáni fájdalmak közepette Ellákkal fellapoztuk a verseny után kapott futómagazint. Ebben a magazinban szúrtuk ki, hogy hoppá, 2011. április 10. maraton Milánóban. Már készen is volt a terv. Izgatottan vártuk, hogy milyen lesz a téli, tavaszi felkészülés, és még izgatottabban vártuk milyen lesz a szezont egy maratoni futóversennyel kezdeni, idegenben. De belevágtunk a kalandba, megérte.

Számos Kopaszi gát kör, Info Park kör, Sziget kör és ami a legemlékezetesebb jópár lépcsőzéssel a lábunkba érkeztünk meg Milánóba a verseny előtt 3 nappal. Igazi turistákhoz méltóan egész napos városnézéssel és milánói barátaink meglátogatásával kezdtük kirándulásunkat. A maraton előtti napon már a sporté volt a főszerep, egy Inter – Chievo focimecs keretében, a San Siróban. Aztán eljött a NAP. tovább olvasom

•••••

Sokan voltunk, jót futottunk, bár a szelet többen szívesen lekapcsolták volna…

Ettől függetlenül, vagy épp ezért is, gratulálunk iramfutóinknak, akik metronómpontossággal futották a nekik előírt kilométereket, Bélának, aki pompás új egyéni csúcsot repesztett, Fruzsinak aki visszafogott beharangozó nyilatkozata ellenére is rettentő jó időt ment, Gabinak, aki végigküzdötte, Tóth Csabának, aki jobbat futott, mint tervezte, mégis elégedetlen volt, és mindenki másnak is aki célba ért, többé-kevésbé elégedetten.

És az eredmények: tovább olvasom

•••••

Emlékszem, pár éve néhány elszánt futó hétvégi programja volt, most meg hatszázan voltunk… Hiába, ha valami ténylag jó, akkor jön a nép. Ha meg még ingyen is van, akkor úgy kell a lelkesedőket bottal szétkergetni :).

Persze ajanóék nem akartak szétkergetni senkit, örültek hogy sokan voltunk, szép volt az idő, és mindenfajta nyomás nélkül lehetett futva jólérezni magunkat. Aki váltózni akart, váltózott, aki egyedül vállalta a 28 km-t, az egyedül mehetett (de nem magányosan, arra ilyen létszám mellett esély se volt).

Persze a mieink is voltak bőven, amint a képen is látszik, sok spuris társunk töltötte a Tó körül a vasárnap délelőttöt. Kinek szűk két óra volt, kinek majdnem három – de ami egyforma volt a verseny végi terülj asztalkámnál, az a széles mosoly. Soha rosszabbat.

És akikkel találkoztunk (elnézést azoktól akik kimaradnak, jelezzenek, pótoljuk):

A triumvirátus, azaz Fruzsi, Móni, Szilvi, aztán Juhász Peti, Timi, Judy, Lehoczky Dávid, veresúr, Némethúr, aki már tiszteletbeli spurisnak minősül, no és Béla, aki mindenütt ott van – bringán kísért: Sipos Andi.

Folytatás jövő héten a Vivicittán.

•••••

Ha az idei verseny csak három napos lett volna… Ha Bélánk 2 másodperccel gyorsabb a második szakaszon… Ha nincs két bika litván futó az egyéniben…
Ezesetben valószínűleg sokkal elégedettebb arcú spurisokkal lehetett volna találkozni huszadikán az eredményhirdetés után… Persze így sem voltunk elégedetlenek, csakhát mindenkiben ott motozott az a milettvolnaha érzés.

No de nézzük, mi történt végülis a négy nap alatt, túl a szélen, esőn, hidegen, jó hangulatú vacsorákon, iszogatáson, és persze a spuris védjegyként bejegyzett világbajnok szurkoláson. tovább olvasom

•••••