Újabb beszámoló érkezett Ironmanjainktől, ezúttal Mészáros Zoli osztja meg egy új egyéni csúccsal (és persze egy újabb IM teljesítéssel) kapcsolatos élményeit veletek, íme:
Mint ismerhettek az írás nem az erősségem, de szóban bármikor bárkinek órákig 
Szóval itt most csak a kivonat.
Már évek óta a kedvenc mondásaim közé tartozik, hogy nem a cél elérése a fontos, hanem hogy a célhoz vezető út minden lépését élvezzük, és aki ismeri a célját, az megtalálja a hozzá vezető utat. tovább olvasom
•••••
Spuris ironman csúcstartónk beszámolója az idei (ha jól számoljuk, 12.) ironmanjéről:
Azon a bizonyos utolsó júliusi szombat reggelen meglehetősen nyugtalanul ébredtem, pedig már akkor megfelelőnek látszott az időjárás. Hiába a rutin, 11 célba érés, ez a reggel más, mint a többi. Mindent jól csináltam? Mindent összekészítettem? Valóban felkészültem? Nem lehetne inkább holnapra halasztani? Te akartad újból, most mutasd meg mit raktál össze az elmúlt időszakban. Ilyen és sok hasonló, gondolat tömkelege viaskodott bennem, de erőt vettem magamon és rendeztem soraimat. tovább olvasom
•••••
Nincs nyár ironman nélkül, és nincs ironman spurisok nélkül. Így volt ez idén is, ráadásul a felkészültségnek és a kedvező időjárásnak köszönhetően a házi versenyt nyerő Gyuri (amikor a bringásedző megmutatja) és Zoli is egyéni csúcsot javított, szóval elégedettség uralkodott spuris berkekben. Gratulálunk a fiúknak, várjuk a beszámolót és reméljük hogy jövőre újonc vasembereket is köszönthetünk a klubban.
•••••
Két verseny, két embert próbáló kihívás, sikerekkel és néhány elrebegett „soha többé”-vel…
Ultrabalaton és Délibáb futás. Kezdjük az előbbivel: lányaink szokás szerint ott voltak, ezúttal egy fiúval kiegészítve, viszont az eddigiektől eltérő lebonyolításban zajlott a verseny. Ezúttal a rajttól folyamatosan kellett teljesíteni a távot, a szokásos esti pihenő elmaradt, ami egyfelől szép kihívás elméletben, másfelől viszont a lányok beszámolója alapján az élvezeti faktor teljes kikapcsolásával járt a gyakorlatban. Volt kishíján elalvás, félelem egyedül a sötétben, technikai problémák és persze a fáradtság… Végső konklúzió? Rettentő volt a verseny, ilyet többet nem szeretnénk… (Persze sohase mond hogy soha…no majd jövőre meglátjuk, meg azt is, a szervezők hogyan látták, változtatnak-e valamit)
És akkor a Hortobágy, ahol még a délibábhoz is meleg volt, 38 fok árnyékban. De hol volt itt árnyék? Veresúr a félmaratonnak vágott neki, Bakó Móni 14 km-t vállalt, utóbbinak ment jobban, a dobogóra is sikerült felfutnia, míg előbbi a túlélésnek örülhet, meg élete legrosszabb félmaratoni idejének :).
•••••
avagy Egyénicsúcs- és jégeső a Tisza parton.
Kellemes napsütés és 23 fokos víz. Ez fogadta a szépszámú spuris különítményt a kiskörei versenyen, ahova mindannyian nagy reményekkel érkeztek és szerencsére elégedetten távoztak a mieink.
Béla, Zoli és Veresúr is egyéni csúcs közeli eredményben reménykedett, míg Csaba e szempontból nyugodtan készült – ez volt az első középtávú versenye. Gyuri a szokásos nyugodtsággal készülődött a – mondhatjuk – szokásos tevékenységre, hiszen múlt vasárnap Nagyváradon ért el szép eredményt (korosztályos 3.) hasonló távon.
tovább olvasom
•••••
