Archives for verseny beszámoló

Valencia Maraton Balogh Csabi

Hol is kezdjem? Lehet, hosszú lesz de leírom az egészet az elejétől:

Előzmények:

Valamikor szerintem kb. 2 éve kezdődhetett. Egyszer Ivánnal beszélgettem, és mesélt a Boston maraton kvalifikációs rendszeréről. Ő akkor készült Bécsre, én meg túl voltam életem első maratonján (3:48 egy 1:45-ös félmaratonra egy 2:03-as). Akkor régóta tervezgettem már, hogy egyszer a csajokkal meglátogatjuk Bostonban élő unokatesómat, de valahogy mindig csak tervezgetésig jutottam. Gondoltam itt egy jó kis cél, ha akarom akkor megfutom a szintet, és akkor nincs több kifogás menni kell és kész. A cél tehát megvolt, csak éppen még bő 35 perc hiányzott. Az egyből tiszta volt, hogy a heti 2-3 futásból összerakott 30-40 km édeskevés egy maratonhoz. Beneveztem 2016-ra Zürich-re (ott is él egy barát) és elkezdtem edzeni. Ahogy az lenni szokott úgy menetrendszerűen érkezett is a sérülés a megemelt heti km-számokkal. Az eredmény egy korántsem rossz, de messze nem elegendő 3:26 (1:38 után 1:48) jégverésben, hóesésben. A 2016-os sérülések után közelebbi kapcsolatba kerültem az SMR hengerrel, és elmúltak a térdproblémáim. Ezek után egy gyengébb tavaszi felkészülés után idén áprilisban Bécsben futottam egy tervezett 3:20-at (1:39:30;1:41:15) és már akkor tudtam, hogy Valenciában sikerülnie kell.

21552505_2155993131295708_1270656509_n

(a kép nem a Valencia maratonon készült)

tovább olvasom

•••••

“Flowtriatlon”-Palkó Andris

A váltó nem verseny, ez pedig nem egy beszámoló. Olvasmányos jellegű sportközvetítés, helyenként önéletrajzi elemekkel fűszerezve.

Amikor tavaly szeptemberben 2 hónap kihagyás után elmentem az első úszóedzésre, Judy jó vezetőként felmérte a céljaimat és megkérdezte, mire készülök az éppen induló alapozással. Habozás nélkül válaszoltam: arra, hogy 85 kiló alatt maradjak. Ehhez tartottam is magam szinte végig.

Melinda kérésének eleget téve pár szó a felkészülésemről: a fontossági sorrendben a munka az első, a csajom a második és a sport a harmadik. Vagyis az első kettő bármikor felülírja a harmadikat – így semmilyen épkézláb edzéstervet nem tudok érdemben követni, csak bosszantana, hogy már megint mennyi mindent nem csináltam meg. Edzek, amikor tudok és amit tudok, vagy ami eszembe jut, vagy ami jól esik. Vagy épp semmit. Ez a leggyakoribb.

Ehhez jött még a menetrend szerinti téli térdsérülés, ami csak tavaszra múlt el, csak hogy egyből kimenjen a bokám, így a futásom kábé májusig erősen rapszodikus, heti 0 és 25 km közötti volt. Úszás heti 1. Bringa eleinte heti 2 óra spinning, aztán kint, összesen 2500 km. Erősítés heti 1, jóga heti 1.

20429989_1408338372535381_999410861106357323_n

tovább olvasom

•••••

Első MARATONOM- Kiss Melinda

Helyszín: München

Dátum: 2017. október 08.

Gyorsan leírom a gondolataimat elsősorban magamnak még addig, amíg szinte megragadható az élmény, mert mint ahogy minden csoda három napig tart, érzem, hogy bár sokáig el fog kísérni, már most kezdenek az apró részletek, érzések, hangulatok kisiklani a kezeim közül. Örülök, ha esetleg érdekel benneteket és elolvassátok.

22405401_10106226830947894_5487831857250972569_n

tovább olvasom

•••••

WHAT A DAY THAT WAS!

Kezdjuk a legvegerol. Az idei Nagyatad 10:38-as eredmenyenek a gondolata meg mindig mosolyt csal az arcomra es az egesz testem olyan boldogsaggal telik meg amit nem lehet szavakkal leirni. Csak ez az elmeny miatt triatlonozom, ezert sportolok. Ami 3-4 evvel ezelott csak egy Once In A Lifetime kiserletnek indult, mint csupa God-Awful Small Affair – az eletem fontos reszeve valt.

20424097_1408341542535064_616100400739174749_o  tovább olvasom

•••••

Első őszi hétvégénk eseményei 2017-ben

Esemény I.

Izgultunk, kalkuláltunk, aztán úsztunk ahogy bírtunk… Szuper szervezés, (Csabi rajt-cél győzelme), szuper idő és szuper víz… jövőre újra!
Nem csak az olyan rutinos nyíltvízi úszok, mint Igor ragadták meg a lehetőséget, hogy Budapesten átúszhatjuk a Dunát. Jópáran ott voltunk (aki épp nem 70.3 triatlonozott, vagy éppen félmaratont futott Szabadkán), hogy aztán mosolyogva a 3-400 méteren szerzett rövid, de velős úszótapasztalatokat megosztjuk egymással. Csabi annyira sietett a családi ebédre, hogy elsőnek jött ki a vízből, nem kis népszerűségnek örvendve a médiumok részéről. Szilvi pedig halálra váltan vágott neki a távnak, amit végül lazán abszolvált.
Az indulók: Zsuzsa, Szilvi, Fruzsi, Igor, Veri, Csabi, T. Gergő, Józsi, és jómagam (Judy)
Szóval szia Duna, most minden nap amikor átbringázom a Szabadság hídon a megfelelő ívet keresem majd, vagy nagyokat mosolygok a kis piros hangyadarabka szobrokra – ahogy eddig is:)

No és akkor megyünk fel a Citadellára… futni…

21271292_1436558389713379_4345944612302795029_n

21246448_1436558563046695_3398259994869541378_o

 

tovább olvasom

•••••