Archives for triatlon

“Flowtriatlon”-Palkó Andris

A váltó nem verseny, ez pedig nem egy beszámoló. Olvasmányos jellegű sportközvetítés, helyenként önéletrajzi elemekkel fűszerezve.

Amikor tavaly szeptemberben 2 hónap kihagyás után elmentem az első úszóedzésre, Judy jó vezetőként felmérte a céljaimat és megkérdezte, mire készülök az éppen induló alapozással. Habozás nélkül válaszoltam: arra, hogy 85 kiló alatt maradjak. Ehhez tartottam is magam szinte végig.

Melinda kérésének eleget téve pár szó a felkészülésemről: a fontossági sorrendben a munka az első, a csajom a második és a sport a harmadik. Vagyis az első kettő bármikor felülírja a harmadikat – így semmilyen épkézláb edzéstervet nem tudok érdemben követni, csak bosszantana, hogy már megint mennyi mindent nem csináltam meg. Edzek, amikor tudok és amit tudok, vagy ami eszembe jut, vagy ami jól esik. Vagy épp semmit. Ez a leggyakoribb.

Ehhez jött még a menetrend szerinti téli térdsérülés, ami csak tavaszra múlt el, csak hogy egyből kimenjen a bokám, így a futásom kábé májusig erősen rapszodikus, heti 0 és 25 km közötti volt. Úszás heti 1. Bringa eleinte heti 2 óra spinning, aztán kint, összesen 2500 km. Erősítés heti 1, jóga heti 1.

20429989_1408338372535381_999410861106357323_n

tovább olvasom

•••••

Az angol, aki dombra ment fel, és dombról is jött le

Helyszín: Callela, Katalónia

Verseny: Ironman

Időpont: 2017. szeptember 30.

Résztvevő: Séra Tamás (371) – Spuri SC

Idén február 6 –án, miután hazaértem, kimostam és elpakoltam a sífelszerelésem előkerestem és felhúztam az árbócra a Barcelona Ironman zászlót, amin 9 óra 59 perc 59 másodperc szerepelt. Onnantól már nem volt olyan, hogy nincsen kedvem, vagy lelkiismeret furdalás nélkül kimarad egy eltervezett edzés. Lobogott is a zászló majd 8 hónapon át, és nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna a célra, mialatt úsztam picivel több mint 277 km –ert, bicajoztam 5475 km –ert, futottam 1710 km –ert, valamint megszámlálhatatlanul sokszor hajlítottam a karom a fekvőtámaszhoz, vagy a combom a guggoláshoz.

Egy biztos, és addig vagyunk szerencsések, amíg lehet jobban csinálni, lehet máshogyan csinálni. Ez igaz a felkészülésemre is. Biztos vagyok benne, hogy kellett volna még egy nap, még egy hét, többet kellett volna nyújtani, erősíteni …stb, de bíztam magamban, és eldöntöttem, abból főzök, amim van, csak remélni tudtam, hogy meg lesz mind a három fogás, és a leves és a főétel után még a desszertre is marad erőm, közben pedig nem bíbelődök sokat az evőeszközök kiválasztásával.

Azt találtam ki utolsó délutánra programnak magamnak, hogy miután megtanulom fejből a pályát, valamint a depóban már csukott szemmel is gond nélkül közlekedem, illetve legalább ötször ironman leszek fejben, sorba veszem mindazt, hogy mit tettem és mi minden miatt kell sikerülnie a 10 órás határnak. Nem lövöm le a poént, a 10 óra egy vastag hajszálon múlott, de ez a listám hosszú lett, és egy jó játék volt, el voltam vele egész este. J Már csak egyet kellett aludni, és azt csinálhatom egész nap, amit szeretek. Izgultam de ugyanakkor vártam is már a másnapot.

2017 szeptember 30 –án 5 óra 15 perckor megcsörrent az óra, és kisebb csodának éltem meg, hogy arra ébredtem, magyarul tudtam aludni. Azt most ne firtassuk, hogy mikor tudtam elaludni péntek este, vagy inkább éjszaka. Szóval felkeltem, leeresztettem a zászlót, és elindultam, hogy ússzak 60 percet, kerékpározzak 5 és fél órat, majd fussak 3 óra 30 percet. Azt még nem tudtam, hogy a depó időt hova dugom el, hogy a 10 óra meglegyen. (Eldugtam, de vicces, hogy most szerintem nem ezen múlott.)

Nem egyedül indultam a csatába, Norbival ástuk ki a csatabárdot, bő egy éve, és ezen a szombati napon is együtt indultunk a depó és a rajt/cél felé, hogy közösen is ássuk el. Nem tudok kiemelni semmi különlegeset a reggeli depóból, vagy a készülődésből. Nekem emlékezetes marad minden ilyen reggel, mert imádom a hangulatát, azt a koncentrációt, azt a tervezést, az utolsó szóváltásokat a versenytársakkal, egyszóval ezt az egészet. De legfőképpen azt, hogy értelmet találni abban, hogy hajnalban kelek, úszok 3800 métert, kerékpározok 180 km –ert, majd futok egy maratont nem lehet. Nem is kell szerintem, egyszerűen élvezni kell.

Negyedik teljes távú triatlon versenyem volt, sok minden közös van bennük, de egy kiemelkedik. Vagyok olyan szerencsés, hogy az összesre elkísért és jelen volt egy igazi ironman bajnok. Nem volt ez máshogyan most sem, és amíg egy Kindl Gábor, vagy egy Flander Márton küld útnak egy ilyen versenyre, megigazítva a neoprenedet, addig nagy gond nincsen. Legalábbis az indulással :) .

6174593136_IMG_5658 tovább olvasom

•••••

WHAT A DAY THAT WAS!

Kezdjuk a legvegerol. Az idei Nagyatad 10:38-as eredmenyenek a gondolata meg mindig mosolyt csal az arcomra es az egesz testem olyan boldogsaggal telik meg amit nem lehet szavakkal leirni. Csak ez az elmeny miatt triatlonozom, ezert sportolok. Ami 3-4 evvel ezelott csak egy Once In A Lifetime kiserletnek indult, mint csupa God-Awful Small Affair – az eletem fontos reszeve valt.

20424097_1408341542535064_616100400739174749_o  tovább olvasom

•••••

Első őszi hétvégénk eseményei 2017-ben

Esemény I.

Izgultunk, kalkuláltunk, aztán úsztunk ahogy bírtunk… Szuper szervezés, (Csabi rajt-cél győzelme), szuper idő és szuper víz… jövőre újra!
Nem csak az olyan rutinos nyíltvízi úszok, mint Igor ragadták meg a lehetőséget, hogy Budapesten átúszhatjuk a Dunát. Jópáran ott voltunk (aki épp nem 70.3 triatlonozott, vagy éppen félmaratont futott Szabadkán), hogy aztán mosolyogva a 3-400 méteren szerzett rövid, de velős úszótapasztalatokat megosztjuk egymással. Csabi annyira sietett a családi ebédre, hogy elsőnek jött ki a vízből, nem kis népszerűségnek örvendve a médiumok részéről. Szilvi pedig halálra váltan vágott neki a távnak, amit végül lazán abszolvált.
Az indulók: Zsuzsa, Szilvi, Fruzsi, Igor, Veri, Csabi, T. Gergő, Józsi, és jómagam (Judy)
Szóval szia Duna, most minden nap amikor átbringázom a Szabadság hídon a megfelelő ívet keresem majd, vagy nagyokat mosolygok a kis piros hangyadarabka szobrokra – ahogy eddig is:)

No és akkor megyünk fel a Citadellára… futni…

21271292_1436558389713379_4345944612302795029_n

21246448_1436558563046695_3398259994869541378_o

 

tovább olvasom

•••••

III. Spuris sörlépcső verseny

Hozzászokhattunk, hogy ha páratlan év akkor atlétikai vébé, és rögtön utána az instant klasszikus a Tabánban… Idén is elszánt csapat gyülekezett, és bár a nagy meleg miatt a pályacsúcs nem forgott veszélyben, nagyon jó hangulatú és kiélezett taktikai versenyt láthatott a kilátogató szépszámú szurkolósereg. A férfiaknál gyorsan eldőlt hogy címvédés nem lesz (Csabi formája sajnos nem közelített a tavalyelőttihez), de hála a feltörekvő fiataloknak, kiélezett csata folyt végig az első helyért. Végül Dávid magabiztosan behúzta második győzelmét, az újonc Kovács András lett a második és Koós Tamás ért be a harmadik helyre.

20933812_1424474330921785_2751808691342357331_o

tovább olvasom

•••••