14 éve Párizsban laktunk, mikoris egy maratoni futásba menekülő exkocsmavezető barátunk meglátogatott minket, lányunk születése alkalmából, hogy lefussa a párizsi maratont. Mi kissé szkeptikusan megnéztük a versenyt, ahol a hangulat olyan volt, mint egy fergeteges nagy fesztivál, több zenekarral és mosolygós futókkal. Rögvest el is határoztam, ha én valaha ezt a dolgot egyszer megcsinálom, az tuti itt, Párizsban lesz. Majd elmentem edzésre, készülvén a francia bajnokságra – kajak párosban…
Hozzátenném, semmilyen hosszútávos tapasztalatom nem volt és semmilyen igényem sem volt ennek megszerzésére meg utána évekig. Serdülőként örvendeztem, hogy a 200 métert nekünk is bevezettek a kajakversenyeken, ám sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez több, mint egy 20 mp-s rajtgyakorlat, amiben igazan ki tudtam teljesedni.
valahogy így kezdtem a triatlont 2013-ban egy félmaratonnal, aztán pár féltávval, gondolni sem mertem egy maratonra.
“Sajnos” azonban egy makacs hátfájás nem javulása arra késztetett, hogy hirtelen felindulásból benevezzek a párizsi maratonra. Jó lesz: idén 42 leszek, a párizsi verseny is 42 éve van, ráadásul közismerten 42 km, ez milyen jópofa!
tovább olvasom
•••••