Gózony Gergő beszámolója Podersdorfból

Gergő a célbanAdrián: Gyere, gyere, gyere…
Soma és Adrián: Gyere, gyere, gyere, gyere, gyere…
Soma: Megy a Töki veled! Futás!
Én: Nem lehet!
Soma: De lehet!
Én: Gyere, gyere, gyere!

és kéz a kézben befutottunk Adriánnal a célba 10 óra 53 perc 50 másodperces időeredménnyel
Podersdorfba csütörtökön érkeztünk meg. A héten már szabadságon voltam és próbáltam felkészülni a versenyre. Elrendeztem mindent, hogy minél kevesebb legyen azon tényezők száma, amik elvonhatják a figyelmemet és az energiát. A pályát átnéztem és betanultam, sőt a bringás körön még végig is mentünk kocsival. Az öltözést és a ruhacserét többször elpróbáltam fejben, illetve a frissítés minden részletét átgondoltam. Végig vettem a rendkívüli helyzeteket: hogyan javítok egy defektet, vagy mit csináljak, ha módosítani kell valamin, mert leejtek ezt-azt, vagy az időjárás változik meg hírtelen.
Pénteken a regisztrációnál volt egy kis kavar a hosszútávosoknál, mert a kapott rajtszámokon nem a saját nevünk szerepelt, hanem véletlenszerűen valakié a kétszáz induló közül. Én, mint Falk az 54 szám alatt indulhattam  azonban legtöbben kisatírozták a rossz infót és a saját nevüket firkálták fel helyette. A bringa alatt találkoztam magammal – köszi Szabó András. A technikai értekezlet már flottabbul ment. Idén kiegészítésre került a szabálykönyv, miszerint a tóban nem lehet sem gyalogolni, sem futni, csak úszni szabad. Este bedepóztam a kerékpárt és a futáshoz szükséges dolgokat. Judyval az utolsó egyeztetésen három dolgot tűztünk ki célul a versenyre: úszáson elkapni egy lábvizet, nem bringán „megnyerni” a versenyt és a futás második felében elengedni a kontrollt.Clipboard02

A verseny napján négy órakor keltem. Reggelire megettem az előre bekészített zabpelyhet, banánt és kávét. Némi matatás után, félig felvettem a neoprén ruhát, majd még sötétben elindultam a depóba kiegészíteni a tegnapi felszerelést. Kicsomagoltam a zsákból a ruhákat és a géleket. A bringás holmik mögé felsorakoztattam a futócipőt és a napszemüveget. Hatkor jött a hír, 25°C a tó vize, csak fürdőruhában lehet úszni. Amíg elfogyasztottam a reggelim másik felét, pont visszaértem a szállásra és ott hagytam a neoprén ruhát. Somával a rajt előtt találkoztunk a mólónál. Készített néhány fotót, majd mennem is kellett a rajthoz. Hét órakor megkezdődött a visszaszámlálás: drei, zwei, ein, start. Úszáson a bójákhoz közel, de hátrébbról indultam, azonban a lábvízen úszás nem igazán akart összejönni a zavaros vízben. Az előttem levők jól felkavarták a vizet, aminek így iszap íze lett. Egyre csak haladtam el a bóják mellett. A világítótoronynál fordultunk, ahol néhányszor leért a kezem. A második kör elején végre befogtam valakit, de sajnos folyton hozzáértem, így a spori ezt zokon vette és kiállva a vízből, visszafordult és rám mordult. Ezt buktam, de úsztam tovább még van egy fél kör hátra. Az utolsó szakaszon elment a pálya a bójasortól, itt már magamban úsztam. A zászlóknál fel lehetett állni és gyors tempóban tettem meg az utolsó száz valahány métert. Kiértem a partra, irány a depó, ami nagyon közel volt. Gyorsan betájoltam magam, jobbra a legszélén vagyok a százas sor közepén. Rajtszám, cipő, zokni, sisak. A kesztyű felvételével elmegy egy kis idő, de több mint öt óra lesz bringán, így a kényelem az első. A kerékpárt tolva futottam ki a felszállási pontra.

Átgurultam a főutcán és már tekertem is ki a városból. Furcsa volt a cél mögött kikanyarodni. Ide kell visszaérnem valamivel több, mint kilenc óra múlva. A bringa hat körén, ugyan azt a frissítési tervet követtem. Még otthon a tervezett átlagsebességből kiszámoltam a köridőket, így a húsz perces „szabályt” tizennyolcra csökkentettem, ami azt jelenti, hogy kb 10 km-ént kell frissítenem. Hogy ezt ne felejtsem el, még az órámat is beállítottam, hogy csipogással figyelmeztessen szabályos időközönként. A 10 km-es frissítési pont a gyorsabb országúti szakaszról letérve, a kanyargósabb mezőgazdasági út közepén volt a kilencven fokos kanyaroknál, ahol gélt és sót ettem, illetve ittam. A 20 km-es pontot is hasonló logikával határoztam meg, szintén a rövidebb szakaszoknál. Itt szeletet ettem és persze ittam is. A versenyközpontban gélen, vagy szeleten volt a sor, attól függ mi következett a folytonos váltásban. A kulacsot mindig a frissítő ponton cseréltem. A versenyközpont után Soma és Adrián szurkolt. Az első kör végére meg volt a kívánt kilencvenes lábfordulat és a 32 km/h átlag. A másodikClipboard04ban a sebességem felment egészen harmincháromig. A harmadik körben a wasser helyett isot adtak fel, de szerencsére ez nem befolyásolt semmit negatívan. Úgy terveztem meg a frissítést, hogy csak vizet iszom, mert a többi szükséges tápanyagot vittem magammal. Egy bakit elkövettem előző este depózáskor, mert a szeleteket kibontottam és bele tettem a váztáskába, amik egy tömbé ragadtak össze. Így a fél szeletes adagokat, csak szemre tudtam harapni. Az irontávos versenytársakkal tisztes távolból követtük egymást. Egyszer volt talán, hogy valakivel ide-oda előzgettünk kétszer-háromszor, de azután mindenki megtalálta a maga tempóját. A féltávú rajt tíz órakor volt, így azt számoltam, hogy kb a negyedik körre ér ki az ötszáz versenyző a bringa pályára. Annyira nem volt zavaró, talán négy-öt boly ment el mellettem. A versenybírók a motorokon rendszeresen kontrollálták minket, de ennek ellenére kevés figyelmeztetést róttak ki. A penalty boxba senkit nem láttam. A negyedik kör alatt kicsit megfájdult a derekam, így jó volt kiállni a kanyarokban. Egy picit lassultam is, amit a gyorsabb részeken egy leváltással kompenzáltam az ötödik és a hatodik körben. A 32°C-os meleget talán csak úgy éreztem meg, hogy a kulacsban nem volt hideg a víz. Az utolsó körben azért jó volt mindentől búcsút venni. A végén leváltottam elöl, hogy kicsit pörgessek futás előtt. A körforgalomnál már jelezték, hogy csökkentsem a sebességet és a betonút végén már le is szálltam. Futottam be a depóba, hogy időt spóroljak. A helyemen gyorsan átvettem a futócuccot, valamint felvettem a napszemüvegem és a sapkám, ami nélkülözhetetlen a napsütés és a hőség ellen. A depó másik felén volt a kijárat a futópályára. Legelőször Podersdorf központi részén kellett átfutni, ahol a legtöbb szurkoló állt. Rápillantottam az órámra és 14:01 volt. A futás legelején már folytatnom kellett az energiafeltöltést, így gyorsan megettem egy gélt és ittam rá bő két deciliter vizet. Egy pohár vizet a fejemre öntöttem, hogy hűsítsen. Az út kivezetett a városból. A következő frissítőpont a második kilinél volt, ahol végre beugrottam a toi toi szekcióba, mert a bringán egyszer sem álltam meg. Az asztaloknál szintén ettem egy gélt és ittam. Futáson is minden körben ugyanolyan metódus szerint frissítettem. Fordító pontoknál gél, közte só, és mindenhol inni, illetve a melegben az első három körben minden lehetséges módon hűteni magam. A futópályát adottságai miatt, egyszerűen csak Hell-nek hívják, mert szinte végig beton, kevés az árnyék és ha süt a Nap, akkor nagyon forró a pálya. A fordító pontig jó tempóban haladtam, majd vissza is. A versenyközpontban Soma és Adrián szurkolt nekem, illetve megérkezett Nasztya és Balázs is. Jelenlétük energetizált és egy kicsit összeszedtem magam. Gél, ivás, hűtés, valamint kiadtam a pulzusmerő pántomat, mert zavart (mostanában enélkül futok). A második körben kezdtem kalkulálgatni, hogy milyen időeredménnyel fogom zárni a versenyt, mennyire kell megtolni a futást. A personal best még összejöhet! Kicsit lassultam, de jó mozgással végeztem a futás. Ezt a pálya széléről több szurkoló meg is jegyezte, ami elégedettséggel töltött el. De mentem tovább előre és végeztem a frissítés kötelező rutinját. A második kör alapján sajnos kicsúsztam az időből, hogy az egyéni csúcsomat megdöntsem. Egyszerűen nem tudtam gyorsabban futni, akárhogy is akartam. Sokan sétáltak, sok féltávost is megelőztem. Néhányan a fűben feküdtek szürke arccal az önkéntesek gyűrűjében a mentőt várva, akik folyamatosan jártak fel-alá. A magam részéről az egész verseny alatt azt éreztem, hogy nem lépek ki a komfort zónámból, amit a jól begyakorolt szénhidrát feltöltésnek és a megvalósított frissítési tervnek tulajdonítok. Ezek ismét nagy magabiztonságot adtak. A versenyközpontnál meglepődésemre nem volt ott senki, aki szurkoljon. A harmadik kör tempóján Clipboard03látszik, hogy a PB-t elengedtem, de a tizenegy órán belüli eredmény még összejöhet. A fordítónál ismét pisiltem, bár az aznap megivott közel nyolc liter víz ellenére nem igazán volt végtermék. Már csak 16km van hátra mormoltam magamnak, ami csak két Margit-sziget kör a ki és befutással együtt. A kör végén a versenyközpontnál ismét vártak a szurkolóim. Kiadtam a sapkámat és az övtáskámat, mert már üres volt és a meleg is csökkent, illetve mentem ki az utolsó körre. Nagyon jó volt a hangulat, az út szélén álló emberek mindenkinek szurkoltak, hangosan szólt a zene. És már csak egy kör volt! Azonban a feladat most sem volt más: futni, enni, inni a terv szerint. Valamelyest gyorsult a tempóm is, a fordító után felemelő érzés volt, hogy már csak öt kilométer van hátra. Elhagytam az utolsó frissítő pontot is, jött a kemping, a házak és a versenyközpont. Gyorsítottam, hallottam Soma és Adrián hangját: gyere, gyere és már ott is voltunk felemelt kézzel a célban.

Fantasztikus érzés, elégedett vagyok. Az ünnepnap jól sikerült! #HWAPO 
Köszönöm családom, főként Soma végtelen türelmét, Adrián és Anya megértését. Judynak a segítséget, a tervezést, és a felkészítést, Pelsőczy Attilának és a Spuri csapatának az edzéseket, Lencse és Séra Tomi, Katona Norbi. Kovács András és Katona Ricsi segítségét, Kovács Áginak és Gyurcsák Szilvinek a nyújtó feladatokat, Kollin Gergőnek a jótanácsokat. Maró Balázsnak a közös reggeli és hétvégi tekeréseket. Kindl Gábornak és Kiss Melindának az Enduraid frissítést és az i:am szaktudást. Tihanyi Andrásnak a táplálkozással és frissítéssel kapcsolatos szakértő tanácsait és javaslatait. Sinkó Juditnak és Kovács Zolinak, hogy időnként összeraktak a Moove-ban. Miklós Erika, Weisz Attila és Durucz Tamás szakértő segítségét a Bikeart részéről. Munkahelyemen Andráséknak a lehetőséget. Nem szeretnék senkit kihagyni, aki az elmúlt három évben segített, így tényleg mindenkinek mindent köszönök, nélkületek nem jött volna össze, nekem nagyon sokat számított!
Bp, 2019.09.07.

•••••

Vélemény, hozzászólás?